• Telefon:

    06/69 335-123

  • Email:

    SZEKCSOISKOLA@GMAIL.COM

  • E-napló

Határtalanul – a Felvidéken

Az EMMI jóvoltából második éve
vehettünk részt a Határtalanul programban. A pályázatot a hetedikes
korosztálynak írják ki azzal a céllal, hogy megismerjük a határon túli magyarok
lakta részeket és kapcsolatokat építsünk, ez utóbbi célt szolgálja, az a
kötelező feladat, mely egy iskola meglátogatását kéri az adott országban.
Tavaly Erdélyben voltunk, most három napot töltöttünk a Felvidéken.

Páratlan élmények részesei
voltunk, pótolhatatlan tapasztalatokkal gazdagodtunk. A kirándulás a Vág
völgyébe vezetett. Az első állomásunk Deákiban volt, ahol abban a bencés
kolostorhoz tartozó templomban jártunk, melyben megtalálták a Halotti Beszédet
tartalmazó Pray-kódexet. Itt átélhettük magyarságunkat, az idős Ilonka néni nagy
szeretettel beszélt a magyar történelem nagy alakjairól, főleg István királyról.
Innen Vágsellyére mentünk a Pázmány Péter Alapiskolába. Szeretettel fogadtak
bennünket az ottani hetedikesek és tanáraik. Bemutatták iskolájukat, nyitottak
voltak diákok és pedagógusok kérdéseire, melyek főleg az oktatás
különbözőségeire vonatkoztak. Galánta, Kodály Zoltán gyermekkorának helyszíne
volt a következő megálló. Itt két Eszterházy- kastélyt néztünk meg, sajnos csak
kívülről. Nagyszombat szintén nagy élmény volt. Megdöbbentő, hogy mennyire
egységet tud képezni a városban a régi és az új. Történelmünk emlékei egymást
követik, de jól megférnek a modern nagyváros építményeivel. A szállásunk a
Kárpátok egy hangulatos völgyében egy tóparton volt. A második nap Trencsényben
indult. Természetesen a vár volt a legszenzációsabb, de a városban is
hangulatos sétát tettünk. Bár eredetileg nem terveztük, ha már útba esett,
megnéztük Beckó várát is. Nem gondoltuk, hogy várból is be lehet sokallni, de a
két kilométeres hegymenet Báthory Erzsébet várába Csejtén már megviselte a
lábizmokat. Kimerülve érkeztünk haza. A harmadik nap szintén egy várban indult.
A dévényi várnál szebb fekvésűt még nem láttunk. A Duna és a Morva
összefolyásánál épült, a túloldalon már Ausztria egy várát lehetett látni. A
főváros, Pozsony következett. Nyüzsgő, turistákkal teli nagyváros, telis-tele
magyar emlékekkel. A várba való feljutáshoz itt már nagy elszántság kellett, de
nem hátráltak meg gyerekeink, akik végig fegyelmezetten és lelkesedéssel
alkalmazkodtak a sűrű programtervhez. Az utolsó megállónk a magyar határ előtt
Bős volt. Először nem tudtunk mit kezdeni a látvánnyal. Majd lassan
kirajzolódott az erőmű a zsilipekkel. És valahol a távolban megláttunk egy
hajót, mely felénk tartott. Nem hagyhatjuk ki a zsilipelést! Egy órán át
szurkoltunk a hajónak, mely végül lemaradt egy kirándulóhajó mögött, s annak az
emelkedését követhettük nyomon a lezárt zsilipben, mely végül akadály nélkül
siklott ki a felduzzasztott túlsó oldalon.

 

Az egészen biztos, hogy a jövőben
is benyújtjuk pályázatainkat, s új magyarlakta vidékeket fedezünk fel.

A fényképek itt tekinthetőek meg!